136. O milhafre que tentava relinchar
maria celeste consolin dezotti / e-Science
- Created on 2025-02-26 19:56:22
- Translated by Maria Celeste Consolin Dezotti
- Aligned by maria celeste consolin dezotti
136 ed.min. ᾿Ικτῖνος χρεμετίζων
Ἑλληνική Transliterate
Português
᾿Ικτῖνος φωνὴν εἶχεν ἄλλην ὀξείαν . Ἵππου δὲ ἀκούσας καλῶς χρεμετίζοντος , μιμούμενος τὸν ἵππον καὶ συνεχῶς τοῦτο ποιῶν καὶ ταύτην μὴ καλῶς ἐκμαθών , καὶ τῆς ἰδίας φωνῆς ἐστέρηται , καὶ οὔτε τὴν τοῦ ἵππου ἔσχεν οὔτε τὴν πρώτην . Ὅτι οἱ εὐτελεῖς καὶ φθονεροὶ ζηλοῦντες τοῦ παρὰ τὴν ἑαυτῶν φύσιν καὶ τῶν κατὰ φύσιν στεροῦνται .
O
milhafre
tinha
uma
outra
voz
,
aguda
.
Mas
quando
ele
ouviu
um
cavalo
relinchando
belamente
,
pôs-se
a
imitar
o
cavalo
.
E
embora
fizesse
isso
continuamente
,
não
assimilou
bem
a
voz
do
outro
e
também
perdeu
a
sua
própria
voz
,
e
nem
ficou
com
a
voz
do
cavalo
nem
com
a
sua
primeira
.
Que
as
pessoas
vulgares
e
invejosas
que
desejam
o
que
é
contrário
à
natureza
delas
,
privam-se
até
dos
seus
dotes
naturais
.