Homer, iliad 21.1-53 - Grc vs Ger, Voss translation
Chiara Palladino / Homer, Iliad, 21.1-53
- Aligned by Chiara Palladino
Ἑλληνική Transliterate
italiano
Ἀλλ’ ὅτε δὴ πόρον ἷξον ἐϋρρεῖος ποταμοῖο Ξάνθου δινήεντος , ὃν ἀθάνατος τέκετο Ζεύς , ἔνθα διατμήξας τοὺς μὲν πεδίον δὲ δίωκε πρὸς πόλιν , ᾗ περ Ἀχαιοὶ ἀτυζόμενοι φοβέοντο ἤματι τῷ προτέρῳ , ὅτε μαίνετο φαίδιμος Ἕκτωρ · τῇ ῥ’ οἵ γε προχέοντο πεφυζότες , ἠέρα δ’ Ἥρη πίτνα πρόσθε βαθεῖαν ἐρυκέμεν · ἡμίσεες δὲ ἐς ποταμὸν εἰλεῦντο βαθύρροον ἀργυροδίνην , ἐν δ’ ἔπεσον μεγάλῳ πατάγῳ , βράχε δ’ αἰπὰ ῥέεθρα , ὄχθαι δ’ ἀμφὶ περὶ μεγάλ’ ἴαχον · οἳ δ’ ἀλαλητῷ ἔννεον ἔνθα καὶ ἔνθα ἑλισσόμενοι περὶ δίνας . ὡς δ’ ὅθ’ ὑπὸ ῥιπῆς πυρὸς ἀκρίδες ἠερέθονται φευγέμεναι ποταμὸν δέ · τὸ δὲ φλέγει ἀκάματον πῦρ ὄρμενον ἐξαίφνης , ταὶ δὲ πτώσσουσι καθ’ ὕδωρ · ὣς ὑπ’ Ἀχιλλῆος Ξάνθου βαθυδινήεντος πλῆτο ῥόος κελάδων ἐπιμὶξ ἵππων τε καὶ ἀνδρῶν . Αὐτὰρ ὃ διογενὴς δόρυ μὲν λίπεν αὐτοῦ ἐπ’ ὄχθῃ κεκλιμένον μυρίκῃσιν , ὃ δ’ ἔσθορε δαίμονι ἶσος φάσγανον οἶον ἔχων , κακὰ δὲ φρεσὶ μήδετο ἔργα , τύπτε δ’ ἐπιστροφάδην · τῶν δὲ στόνος ὄρνυτ’ ἀεικὴς ἄορι θεινομένων , ἐρυθαίνετο δ’ αἵματι ὕδωρ . ὡς δ’ ὑπὸ δελφῖνος μεγακήτεος ἰχθύες ἄλλοι φεύγοντες πιμπλᾶσι μυχοὺς λιμένος εὐόρμου δειδιότες · μάλα γάρ τε κατεσθίει ὅν κε λάβῃσιν · ὣς Τρῶες ποταμοῖο κατὰ δεινοῖο ῥέεθρα πτῶσσον ὑπὸ κρημνούς . ὃ δ’ ἐπεὶ κάμε χεῖρας ἐναίρων , ζωοὺς ἐκ ποταμοῖο δυώδεκα λέξατο κούρους ποινὴν Πατρόκλοιο Μενοιτιάδαο θανόντος · τοὺς ἐξῆγε θύραζε τεθηπότας ἠΰτε νεβρούς , δῆσε δ’ ὀπίσσω χεῖρας ἐϋτμήτοισιν ἱμᾶσι , τοὺς αὐτοὶ φορέεσκον ἐπὶ στρεπτοῖσι χιτῶσι , δῶκε δ’ ἑταίροισιν κατάγειν κοίλας ἐπὶ νῆας . αὐτὰρ ὃ ἂψ ἐπόρουσε δαϊζέμεναι μενεαίνων . Ἔνθ’ υἷι Πριάμοιο συνήντετο Δαρδανίδαο ἐκ ποταμοῦ φεύγοντι Λυκάονι , τόν ῥά ποτ’ αὐτὸς ἦγε λαβὼν ἐκ πατρὸς ἀλωῆς οὐκ ἐθέλοντα ἐννύχιος προμολών · ὃ δ’ ἐρινεὸν ὀξέϊ χαλκῷ τάμνε νέους ὄρπηκας , ἵν’ ἅρματος ἄντυγες εἶεν · τῷ δ’ ἄρ’ ἀνώϊστον κακὸν ἤλυθε δῖος Ἀχιλλεύς . καὶ τότε μέν μιν Λῆμνον ἐϋκτιμένην ἐπέρασσε νηυσὶν ἄγων , ἀτὰρ υἱὸς Ἰήσονος ὦνον ἔδωκε · κεῖθεν δὲ ξεῖνός μιν ἐλύσατο πολλὰ δ’ ἔδωκεν Ἴμβριος Ἠετίων , πέμψεν δ’ ἐς δῖαν Ἀρίσβην · ἔνθεν ὑπεκπροφυγὼν πατρώϊον ἵκετο δῶμα . ἕνδεκα δ’ ἤματα θυμὸν ἐτέρπετο οἷσι φίλοισιν ἐλθὼν ἐκ Λήμνοιο · δυωδεκάτῃ δέ μιν αὖτις χερσὶν Ἀχιλλῆος θεὸς ἔμβαλεν , ὅς μιν ἔμελλε πέμψειν εἰς Ἀΐδαο καὶ οὐκ ἐθέλοντα νέεσθαι . τὸν δ’ ὡς οὖν ἐνόησε ποδάρκης δῖος Ἀχιλλεὺς γυμνὸν ἄτερ κόρυθός τε καὶ ἀσπίδος , οὐδ’ ἔχεν ἔγχος , ἀλλὰ τὰ μέν ῥ’ ἀπὸ πάντα χαμαὶ βάλε · τεῖρε γὰρ ἱδρὼς φεύγοντ’ ἐκ ποταμοῦ , κάματος δ’ ὑπὸ γούνατ’ ἐδάμνα · ὀχθήσας δ’ ἄρα εἶπε πρὸς ὃν μεγαλήτορα θυμόν ·
Ma
quando
giunsero
al
guado
del
fiume
bella
corrente
,
lo
Xanto
vorticoso
,
che
l
'
immortale
Zeus
generò
,
qui
li
tagliò
in
due
,
e
gli
uni
cacciò
per
la
piana
verso
la
rocca
,
là
dove
gli
Achei
atterriti
fuggivano
il
giorno
avanti
,
quando
infuriava
Ettore
illustre
;
là
essi
ora
in
fuga
si
rovesciavano
;
ed
Era
stese
davanti
a
loro
nebbia
profonda
per
trattenerli
;
l
'
altra
metà
s
'
affollava
sul
fiume
acque
profonde
,
gorghi
d
'
argento
;
vi
si
gettavano
con
gran
fracasso
,
le
cupe
correnti
muggivano
,
forte
rumoreggiavano
intorno
le
sponde
;
essi
fra
urla
nuotavano
di
qua
e
di
là
,
girando
nei
vortici
.
Come
svolazzano
le
cavallette
sotto
la
vampa
del
fuoco
,
fuggendo
al
fiume
:
fiammeggia
il
fuoco
instancabile
sorto
improvvisamente
;
tra
l
'
acqua
esse
s
'
appiattano
;
così
sotto
Achille
il
corso
del
fiume
gorghi
profondi
s
'
empì
di
fracasso
confuso
d
'
uomini
e
di
cavalli
.
Allora
il
divino
Pelide
lasciò
l
'
asta
lì
sulla
ripa
,
fra
i
tamerischi
,
e
pari
a
un
dio
si
slanciò
,
armato
solo
di
spada
,
male
vendette
pensando
in
cuore
,
e
in
tondo
menava
;
si
levò
un
gemito
orrendo
dei
colpiti
di
spada
,
l
'
acqua
arrossava
di
sangue
.
Come
sotto
un
delfino
enorme
gli
altri
pesci
fuggendo
riempiono
i
fondi
del
porto
,
sicuro
ancoraggio
,
spauriti
:
ché
quello
divora
chi
può
raggiungere
;
così
lungo
l
'
acque
del
fiume
tremendo
i
Troiani
s
'
appiattavano
sotto
le
ripe
.
E
Achille
quando
ebbe
stanche
le
mani
di
massacrare
,
scelse
nel
fiume
dodici
giovani
vivi
,
inferie
pel
morto
Patroclo
Meneziade
:
li
tirò
fuori
,
istupiditi
come
cerbiatti
,
legò
dietro
le
braccia
con
le
cinghie
robuste
ch
'
essi
avevano
intorno
alle
morbide
tuniche
,
e
li
diede
ai
compagni
,
da
portare
alle
concave
navi
;
egli
balzò
ancora
avanti
,
avido
di
massacro
.
E
s
'
imbatté
in
un
figlio
di
Priamo
Dardanide
,
che
fuggiva
dal
fiume
,
Licàone
;
lui
stesso
l
'
aveva
preso
e
strappato
per
forza
dalla
vigna
paterna
,
sopraggiungendo
di
notte
;
da
un
fico
col
bronzo
affilato
i
nuovi
rami
tagliava
,
che
sponda
di
carro
gli
fossero
;
ma
Achille
glorioso
gli
piombò
addosso
,
improvvisa
sciagura
.
Allora
dovunque
lo
portò
a
Lemno
la
ben
costruita
per
nave
,
e
lo
vendette
,
lo
comprò
il
figlio
di
Giasone
:
là
un
ospite
lo
liberò
e
pagò
molto
,
l
'
imbrio
Eezíone
,
lo
mandò
in
Arisbe
divina
;
da
cui
fuggendo
raggiunse
la
casa
paterna
;
undici
giorni
della
sua
gente
godette
in
cuore
,
tornato
da
Lemno
;
ma
al
dodicesimo
ancora
un
dio
lo
gettò
tra
le
mani
d
'
Achille
,
che
lo
doveva
spedire
all
'
Ade
,
benché
non
volesse
discendervi
.
Dunque
lo
vide
Achille
glorioso
piede
veloce
nudo
,
senz
'
elmo
e
scudo
,
e
neppur
l
'
asta
aveva
,
ma
tutto
in
terra
aveva
gettato
;
lo
sfiniva
il
sudore
fuggendo
dal
fiume
,
e
la
stanchezza
spossava
i
ginocchi
.
Disse
allora
irritato
al
suo
cuore
magnanimo
: