Ἑλληνική Transliterate
italiano
[
da
ogni
dove
]
i
Telchini
gracidano
contro
il
mio
canto
,
ignari
della
Musa
,
cui
non
nacquero
cari
,
perché
non
un
unico
poema
continuo
ho
concluso
o
i
re
in
molte
migliaia
di
versi
[
celebrando
]
,
[
o
gli
antichi
?
]
eroi
,
ma
per
breve
tratto
[
volgo
]
il
mio
carme
,
come
un
bambino
,
e
non
ho
pochi
decenni
.
Ma
ai
Telchini
questo
io
[
rispondo
]
:
"
Razza
che
sa
rodere
[
solo
il
suo
]
fegato
!
era
di
pochi
versi
.
Ma
fa
scendere
di
molto
il
piatto
della
grossa
[
quercia
]
la
Legislatrice
ferace
.
[
E
]
dei
due
,
che
Mimnermo
sia
dolce
,
le
sottili
[
poesiole
]
ma
non
la
grande
donna
lo
insegna
.
[
Per
un
grande
tratto
]
in
Tracia
d
'
Egitto
[
voli
pure
]
la
gru
,
che
gode
del
[
sangue
]
pigmeo
,
e
a
gran
distanza
i
Massageti
saettino
l
'
uomo
[
di
Media
]
;
i
[
piccoli
usignoli
]
sono
più
dolci
così
.
( 170 )
77% GRC
( 51 )
23% GRC - ITA
( 54 )
29% GRC - ITA
( 134 )
71% ITA
- Created on 2019-08-04 10:20:46
- Modified on 2019-08-07 14:39:35
- Aligned by cristiana caserta
Ἑλληνική Transliterate
italiano
Ἦν δέ τις ἐν τῇ στρατιᾷ Ξενοφῶν Ἀθηναῖος , ὃς οὔτε στρατηγὸς οὔτε λοχαγὸς οὔτε στρατιώτης ὢν συνηκολούθει , ἀλλὰ Πρόξενος αὐτὸν μετεπέμψατο οἴκοθεν ξένος ὢν ἀρχαῖος · ὑπισχνεῖτο δὲ αὐτῷ , εἰ ἔλθοι , φίλον αὐτὸν Κύρῳ ποιήσειν , [ 5 ] ὃν αὐτὸς ἔφη κρείττω ἑαυτῷ νομίζειν τῆς πατρίδος . ὁ μέντοι Ξενοφῶν ἀναγνοὺς τὴν ἐπιστολὴν ἀνακοινοῦται Σωκράτει τῷ Ἀθηναίῳ περὶ τῆς πορείας . καὶ ὁ Σωκράτης ὑποπτεύσας μή τι πρὸς τῆς πόλεως ὑπαίτιον εἴη Κύρῳ φίλον γενέσθαι , ὅτι ἐδόκει ὁ Κῦρος προθύμως τοῖς Λακεδαιμονίοις ἐπὶ τὰς Ἀθήνας συμπολεμῆσαι , συμβουλεύει τῷ Ξενοφῶντι ἐλθόντα [ 6 ] εἰς Δελφοὺς ἀνακοινῶσαι τῷ θεῷ περὶ τῆς πορείας . ἐλθὼν δ ' ὁ Ξενοφῶν ἐπήρετο τὸν Ἀπόλλω τίνι ἂν θεῶν θύων καὶ εὐχόμενος κάλλιστα καὶ ἄριστα ἔλθοι τὴν ὁδὸν ἣν ἐπινοεῖ καὶ καλῶς πράξας σωθείη . καὶ ἀνεῖλεν αὐτῷ ὁ Ἀπόλλων [ 7 ] θεοῖς οἷς ἔδει θύειν . ἐπεὶ δὲ πάλιν ἦλθε , λέγει τὴν μαντείαν τῷ Σωκράτει . ὁ δ ' ἀκούσας ᾐτιᾶτο αὐτὸν ὅτι οὐ τοῦτο πρῶτον ἠρώτα πότερον λῷον εἴη αὐτῷ πορεύεσθαι ἢ μένειν , ἀλλ ' αὐτὸς κρίνας ἰτέον εἶναι τοῦτ ' ἐπυνθάνετο ὅπως ἂν κάλλιστα πορευθείη . ἐπεὶ μέντοι οὕτως ἤρου , ταῦτ ' , ἔφη , χρὴ ποιεῖν [ 8 ] ὅσα ὁ θεὸς ἐκέλευσεν . ὁ μὲν δὴ Ξενοφῶν οὕτω θυσάμενος οἷς ἀνεῖλεν ὁ θεὸς ἐξέπλει , καὶ καταλαμβάνει ἐν Σάρδεσι Πρόξενον καὶ Κῦρον μέλλοντας ἤδη ὁρμᾶν τὴν ἄνω ὁδόν , καὶ [ 9 ] συνεστάθη Κύρῳ . προθυμουμένου δὲ τοῦ Προξένου καὶ ὁ Κῦρος συμπρουθυμεῖτο μεῖναι αὐτόν , εἶπε δὲ ὅτι ἐπειδὰν τάχιστα ἡ στρατεία λήξῃ , εὐθὺς ἀποπέμψει αὐτόν . ἐλέγετο [ 10 ] δὲ ὁ στόλος εἶναι εἰς Πισίδας . ἐστρατεύετο μὲν δὴ οὕτως ἐξαπατηθείς ‑ οὐχ ὑπὸ Προξένου · οὐ γὰρ ᾔδει τὴν ἐπὶ βασιλέα ὁρμὴν οὐδὲ ἄλλος οὐδεὶς τῶν Ἑλλήνων πλὴν Κλεάρχου · ἐπεὶ μέντοι εἰς Κιλικίαν ἦλθον , σαφὲς πᾶσιν ἤδη ἐδόκει εἶναι ὅτι ὁ στόλος εἴη ἐπὶ βασιλέα . φοβούμενοι δὲ τὴν ὁδὸν καὶ ἄκοντες ὅμως οἱ πολλοὶ δι ' αἰσχύνην καὶ ἀλλήλων καὶ Κύρου συνηκολούθησαν · ὧν εἷς καὶ Ξενοφῶν [ 11 ] ἦν . ἐπεὶ δὲ ἀπορία ἦν , ἐλυπεῖτο μὲν σὺν τοῖς ἄλλοις καὶ οὐκ ἐδύνατο καθεύδειν · μικρὸν δ ' ὕπνου λαχὼν εἶδεν ὄναρ . ἔδοξεν αὐτῷ βροντῆς γενομένης σκηπτὸς πεσεῖν εἰς τὴν [ 12 ] πατρῴαν οἰκίαν , καὶ ἐκ τούτου λάμπεσθαι πᾶσα . περίφοβος δ ' εὐθὺς ἀνηγέρθη , καὶ τὸ ὄναρ τῇ μὲν ἔκρινεν ἀγαθόν , ὅτι ἐν πόνοις ὢν καὶ κινδύνοις φῶς μέγα ἐκ Διὸς ἰδεῖν ἔδοξε · τῇ δὲ καὶ ἐφοβεῖτο , ὅτι ἀπὸ Διὸς μὲν βασιλέως τὸ ὄναρ ἐδόκει αὐτῷ εἶναι , κύκλῳ δὲ ἐδόκει λάμπεσθαι τὸ πῦρ , μὴ οὐ δύναιτο ἐκ τῆς χώρας ἐξελθεῖν τῆς βασιλέως , ἀλλ ' εἴργοιτο πάντοθεν [ 13 ] ὑπό τινων ἀποριῶν . ὁποῖόν τι μὲν δὴ ἐστὶ τὸ τοιοῦτον ὄναρ ἰδεῖν ἔξεστι σκοπεῖν ἐκ τῶν συμβάντων μετὰ τὸ ὄναρ . γίγνεται γὰρ τάδε . εὐθὺς ἐπειδὴ ἀνηγέρθη πρῶτον μὲν ἔννοια αὐτῷ ἐμπίπτει · τί κατάκειμαι ; ἡ δὲ νὺξ προβαίνει · ἅμα δὲ τῇ ἡμέρᾳ εἰκὸς τοὺς πολεμίους ἥξειν . εἰ δὲ γενησόμεθα ἐπὶ βασιλεῖ , τί ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ πάντα μὲν τὰ χαλεπώτατα ἐπιδόντας , πάντα δὲ τὰ δεινότατα παθόντας [ 14 ] ὑβριζομένους ἀποθανεῖν ; ὅπως δ ' ἀμυνούμεθα οὐδεὶς παρασκευάζεται οὐδὲ ἐπιμελεῖται , ἀλλὰ κατακείμεθα ὥσπερ ἐξὸν ἡσυχίαν ἄγειν . ἐγὼ οὖν τὸν ἐκ ποίας πόλεως στρατηγὸν προσδοκῶ ταῦτα πράξειν ; ποίαν δ ' ἡλικίαν ἐμαυτῷ ἐλθεῖν ἀναμείνω ; οὐ γὰρ ἔγωγ ' ἔτι πρεσβύτερος ἔσομαι , [ 15 ] ἐὰν τήμερον προδῶ ἐμαυτὸν τοῖς πολεμίοις . ἐκ τούτου ἀνίσταται καὶ συγκαλεῖ τοὺς Προξένου πρῶτον λοχαγούς . ἐπεὶ δὲ συνῆλθον , ἔλεξεν · Ἐγώ , ὦ ἄνδρες λοχαγοί , οὔτε καθεύδειν δύναμαι , ὥσπερ οἶμαι οὐδ ' ὑμεῖς , οὔτε κατακεῖσθαι ἔτι , ὁρῶν [ 16 ] ἐν οἵοις ἐσμέν . οἱ μὲν γὰρ πολέμιοι δῆλον ὅτι οὐ πρότερον πρὸς ἡμᾶς τὸν πόλεμον ἐξέφηναν πρὶν ἐνόμισαν καλῶς τὰ ἑαυτῶν παρασκευάσασθαι , ἡμῶν δ ' οὐδεὶς οὐδὲν ἀντεπιμελεῖται [ 17 ] ὅπως ὡς κάλλιστα ἀγωνιούμεθα . καὶ μὴν εἰ ὑφησόμεθα καὶ ἐπὶ βασιλεῖ γενησόμεθα , τί οἰόμεθα πείσεσθαι ; ὃς καὶ τοῦ ὁμομητρίου ἀδελφοῦ καὶ τεθνηκότος ἤδη ἀποτεμὼν τὴν κεφαλὴν καὶ τὴν χεῖρα ἀνεσταύρωσεν · ἡμᾶς δέ , οἷς κηδεμὼν μὲν οὐδεὶς πάρεστιν , ἐστρατεύσαμεν δὲ ἐπ ' αὐτὸν ὡς δοῦλον ἀντὶ βασιλέως ποιήσοντες καὶ [ 18 ] ἀποκτενοῦντες εἰ δυναίμεθα , τί ἂν οἰόμεθα παθεῖν ; ἆρ ' οὐκ ἂν ἐπὶ πᾶν ἔλθοι ὡς ἡμᾶς τὰ ἔσχατα αἰκισάμενος πᾶσιν ἀνθρώποις φόβον παράσχοι τοῦ στρατεῦσαί ποτε ἐπ ' αὐτόν ; ἀλλ ' ὅπως τοι μὴ ἐπ ' ἐκείνῳ γενησόμεθα πάντα ποιητέον . [ 19 ] ἐγὼ μὲν οὖν ἔστε μὲν αἱ σπονδαὶ ἦσαν οὔποτε ἐπαυόμην ἡμᾶς μὲν οἰκτίρων , βασιλέα δὲ καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ μακαρίζων , διαθεώμενος αὐτῶν ὅσην μὲν χώραν καὶ οἵαν ἔχοιεν , ὡς δὲ ἄφθονα τὰ ἐπιτήδεια , ὅσους δὲ θεράποντας , ὅσα δὲ κτήνη , [ 20 ] χρυσὸν δέ , ἐσθῆτα δέ · τὰ δ ' αὖ τῶν στρατιωτῶν ὁπότε ἐνθυμοίμην , ὅτι τῶν μὲν ἀγαθῶν τούτων οὐδενὸς ἡμῖν μετείη , εἰ μὴ πριαίμεθα , ὅτου δ ' ὠνησόμεθα ᾔδειν ἔτι ὀλίγους ἔχοντας , ἄλλως δέ πως πορίζεσθαι τὰ ἐπιτήδεια ἢ ὠνουμένους ὅρκους ἤδη κατέχοντας ἡμᾶς · ταῦτ ' οὖν λογιζόμενος ἐνίοτε τὰς [ 21 ] σπονδὰς μᾶλλον ἐφοβούμην ἢ νῦν τὸν πόλεμον . ἐπεὶ μέντοι ἐκεῖνοι ἔλυσαν τὰς σπονδάς , λελύσαθαι μοι δοκεῖ καὶ ἡ ἐκείνων ὕβρις καὶ ἡ ἡμετέρα ὑποψία . ἐν μέσῳ γὰρ ἤδη κεῖται ταῦτα τὰ ἀγαθὰ ἆθλα ὁπότεροι ἂν ἡμῶν ἄνδρες ἀμείνονες ὦσιν , ἀγωνοθέται δ ' οἱ θεοί εἰσιν , οἳ σὺν ἡμῖν , ὡς τὸ εἰκός , ἔσονται . [ 22 ] οὗτοι μὲν γὰρ αὐτοὺς ἐπιωρκήκασιν · ἡμεῖς δὲ πολλὰ ὁρῶντες ἀγαθὰ στερρῶς αὐτῶν ἀπειχόμεθα διὰ τοὺς τῶν θεῶν ὅρκους · ὥστε ἐξεῖναί μοι δοκεῖ ἰέναι ἐπὶ τὸν ἀγῶνα πολὺ σὺν φρονήματι [ 23 ] μείζονι ἢ τούτοις . ἔτι δ ' ἔχομεν σώματα ἱκανώτερα τούτων καὶ ψύχη καὶ θάλπη καὶ πόνους φέρειν · ἔχομεν δὲ καὶ ψυχὰς σὺν τοῖς θεοῖς ἀμείνονας · οἱ δὲ ἄνδρες καὶ τρωτοὶ καὶ θνητοὶ μᾶλλον ἡμῶν , ἢν οἱ θεοὶ ὥσπερ τὸ πρόσθεν νίκην [ 24 ] ἡμῖν διδῶσιν . ἀλλ ' ἴσως γὰρ καὶ ἄλλοι ταὐτὰ ἐνθυμοῦνται , πρὸς τῶν θεῶν μὴ ἀναμένωμεν ἄλλους ἐφ ' ἡμᾶς ἐλθεῖν παρακαλοῦντας ἐπὶ τὰ κάλλιστα ἔργα , ἀλλ ' ἡμεῖς ἄρξωμεν τοῦ ἐξορμῆσαι καὶ τοὺς ἄλλους ἐπὶ τὴν ἀρετήν · φάνητε τῶν λοχαγῶν ἄριστοι καὶ τῶν στρατηγῶν ἀξιοστρατηγότεροι . [ 25 ] κἀγὼ δέ , εἰ μὲν ὑμεῖς ἐθέλετε ἐξορμᾶν ἐπὶ ταῦτα , ἕπεσθαι ὑμῖν βούλομαι , εἰ δ ' ὑμεῖς τάττετ ' ἐμὲ ἡγεῖσθαι , οὐδὲν προφασίζομαι τὴν ἡλικίαν , ἀλλὰ καὶ ἀκμάζειν ἡγοῦμαι ἐρύκειν ἀπ ' ἐμαυτοῦ τὰ κακά . [ 26 ] Ὁ μὲν ταῦτ ' ἔλεξεν , οἱ δὲ ἀρχηγοὶ ἀκούσαντες ἡγεῖσθαι ἐκέλευον πάντες
4
C
'
era
nell
'
esercito
un
certo
Senofonte
,
ateniese
:
non
era
stratego
né
locago
né
soldato
semplice
,
ma
si
era
unito
alla
spedizione
perché
Prosseno
,
suo
ospite
di
vecchia
data
,
lo
aveva
mandato
a
chiamare
dalla
patria
dietro
promessa
che
,
se
lo
avesse
raggiunto
,
gli
avrebbe
procurato
l
'
amicizia
di
Ciro
,
un
uomo
che
-
sosteneva
-
poteva
fare
per
lui
più
della
sua
patria
.
5
Senofonte
dunque
,
letta
la
missiva
di
Prosseno
,
si
consulta
in
merito
al
viaggio
con
Socrate
l
'
ateniese
.
E
Socrate
,
supponendo
che
l
'
amicizia
con
Ciro
potesse
venir
additata
dalla
città
come
una
colpa
(
si
pensava
che
Ciro
avesse
sollecitamente
appoggiato
gli
Spartani
nella
guerra
contro
Atene
)
,
suggerisce
a
Senofonte
di
recarsi
a
Delfi
e
di
consultare
il
dio
a
proposito
del
viaggio
.
6
Senofonte
vi
si
recò
e
ad
Apollo
chiese
a
quale
dio
dovesse
rivolger
sacrifici
e
preghiere
per
percorrere
nel
modo
più
sereno
e
fausto
la
via
che
intendeva
intraprendere
e
,
conclusa
per
il
meglio
l
'
impresa
,
ritornare
sano
e
salvo
.
Apollo
gli
indicò
espressamente
gli
dèi
a
cui
doveva
tributare
i
sacrifici
.
7
Rientrato
in
patria
,
riferì
il
responso
a
Socrate
,
che
,
non
appena
lo
ebbe
udito
,
lo
rimproverò
di
non
aver
prima
chiesto
se
convenisse
partire
o
restare
,
ma
,
avendo
già
preso
da
sé
la
decisione
di
andare
,
la
sua
domanda
riguardava
solo
come
avrebbe
potuto
rendere
più
sicura
l
'
impresa
.
"
Ma
poiché
hai
formulato
il
quesito
in
tali
termini
"
,
concluse
Socrate
,
"
bisogna
che
tu
ora
compia
quanto
il
dio
ti
ha
prescritto
"
.
8
Senofonte
allora
sacrificò
alle
divinità
indicate
da
Apollo
e
salpò
.
A
Sardi
raggiunge
Prosseno
e
Ciro
,
che
erano
ormai
sul
punto
di
muovere
verso
l
'
interno
,
ed
entrò
in
contatto
con
Ciro
.
9
Dietro
pressione
di
Prosseno
,
anche
Ciro
insistette
ripetutamente
perché
Senofonte
restasse
:
non
appena
terminata
la
campagna
di
guerra
,
l
'
avrebbe
rimandato
sùbito
in
patria
.
E
si
parlava
di
una
spedizione
contro
i
Pisidi
.
10
Si
unì
dunque
all
'
impresa
,
perché
tratto
così
in
inganno
,
ma
non
certo
per
colpa
di
Prosseno
,
che
non
sapeva
dell
'
attacco
al
re
,
come
pure
nessun
altro
dei
Greci
,
a
eccezione
di
Clearco
.
A
dire
il
vero
,
quando
giunsero
in
Cilicia
,
sembrava
ormai
evidente
a
tutti
che
il
bersaglio
era
il
re
.
Atterriti
dal
viaggio
e
pur
contro
voglia
,
molti
comunque
seguirono
la
spedizione
,
perché
provavano
vergogna
sia
di
fronte
ai
compagni
sia
di
fronte
a
Ciro
.
Tra
quelli
c
'
era
anche
Senofonte
.
11
In
quella
situazione
senza
sbocco
soffriva
insieme
agli
altri
e
non
riusciva
a
chiudere
occhio
.
Poi
si
assopì
per
qualche
istante
ed
ebbe
un
sogno
:
gli
sembrò
che
durante
una
tempesta
un
fulmine
si
abbattesse
sulla
casa
paterna
e
che
questa
poi
,
tutta
quanta
,
mandasse
bagliori
.
12
Sconvolto
,
sùbito
si
svegliò
:
valutava
il
sogno
fausto
per
alcuni
aspetti
,
perché
in
una
situazione
di
gravi
travagli
e
pericoli
gli
era
apparsa
la
grande
luce
di
Zeus
;
d
'
altro
canto
però
era
preoccupato
,
perché
il
sogno
pareva
venire
da
Zeus
sovrano
e
il
fuoco
sembrava
mandare
bagliori
tutt
'
attorno
,
in
cerchio
,
a
indicare
che
non
avrebbe
trovato
nessuna
via
d
'
uscita
dal
territorio
del
re
,
ma
da
ogni
lato
sarebbe
stato
trattenuto
da
qualche
ostacolo
.
13
Qual
è
il
vero
significato
di
un
sogno
simile
,
lo
si
può
capire
dagli
eventi
successivi
.
Ecco
che
cosa
accadde
.
Appena
si
ridestò
,
sùbito
lo
assalì
un
pensiero
:
"
Che
ci
sto
a
fare
qui
sdraiato
?
La
notte
avanza
;
allo
spuntar
del
giorno
,
probabilmente
,
piomberanno
i
nemici
.
Se
cadremo
nelle
mani
del
re
,
che
cosa
ci
salverà
da
una
morte
infamante
,
dopo
aver
visto
orrori
d
'
ogni
genere
,
dopo
aver
sofferto
tutte
le
pene
più
atroci
?
14
Nessuno
si
prepara
né
si
cura
di
come
ci
difenderemo
:
restiamo
qui
sdraiati
quasi
che
potessimo
starcene
tranquilli
.
Da
quale
città
mi
attendo
che
arrivi
uno
stratego
per
guidare
le
operazioni
?
Che
cosa
aspetto
per
agire
,
di
diventar
vecchio
?
No
,
non
avrò
ancora
modo
di
invecchiare
,
se
oggi
mi
consegnerò
ai
nemici
"
.
15
Perciò
balza
in
piedi
e
chiama
sùbito
i
locaghi
di
Prosseno
.
Quando
giunsero
,
disse
:
"
O
locaghi
,
non
riesco
a
prender
sonno
,
come
credo
neppure
voi
,
e
nemmeno
a
restar
ancora
sdraiato
,
quando
mi
rendo
conto
in
quale
situazione
versiamo
.
16
I
nemici
,
è
chiaro
,
non
ci
hanno
ancora
assaliti
solo
perché
volevano
esser
sicuri
di
aver
preparato
a
punto
ogni
cosa
.
E
noi
?
Nessuno
si
occupa
di
come
potremo
difenderci
nel
modo
migliore
.
17
Quali
pene
pensate
che
ci
attendano
,
se
ci
lasceremo
andare
e
cadremo
nelle
mani
del
re
?
Suo
fratello
,
nato
dalla
stessa
madre
,
già
cadavere
,
dopo
avergli
mozzato
il
capo
e
la
mano
,
lo
ha
impalato
.
E
noi
,
che
non
abbiamo
nessun
difensore
e
ci
siamo
mossi
contro
di
lui
per
renderlo
schiavo
da
re
che
era
e
ammazzarlo
,
se
ci
riusciva
?
Cosa
credete
che
patiremo
?
18
Non
pensate
che
sarebbe
capace
di
tutto
pur
di
torturarci
a
morte
e
ingenerare
terrore
in
chiunque
,
in
futuro
,
voglia
marciare
contro
di
lui
?
Dobbiamo
provarle
tutte
pur
di
non
cadere
in
mano
sua
.
19
Tra
l
'
altro
,
da
quando
è
in
vigore
la
tregua
,
non
ho
smesso
un
attimo
di
commiserare
la
nostra
sorte
:
beati
il
re
e
i
suoi
sudditi
pensavo
,
osservando
le
loro
terre
così
estese
e
fertili
,
l
'
abbondanza
di
viveri
,
schiavi
,
armenti
,
oro
,
vesti
.
20
Per
contro
,
talvolta
la
mente
mi
correva
a
noi
soldati
,
che
non
potevamo
godere
di
nessuno
di
questi
beni
,
se
non
a
pagamento
-
e
sapevo
che
pochi
ormai
avevano
denaro
per
comprarli
-
tanto
più
che
i
giuramenti
ci
vincolavano
a
procurarci
i
viveri
solo
col
denaro
.
E
quando
ragionavo
così
,
certe
volte
mi
spaventava
di
più
la
tregua
che
la
guerra
.
21
Adesso
i
nemici
hanno
violato
i
patti
,
per
cui
,
ritengo
,
svaniscono
tanto
le
loro
insolenze
quanto
i
nostri
sospetti
.
Quei
beni
stanno
ora
nel
mezzo
quale
premio
per
chi
,
tra
i
due
contendenti
,
risulterà
vincitore
:
giudici
della
gara
sono
gli
dèi
,
che
saranno
al
nostro
fianco
,
è
naturale
.
22
Loro
infatti
hanno
spergiurato
,
mentre
noi
,
pur
avendo
davanti
agli
occhi
tanti
beni
,
per
i
giuramenti
fatti
di
fronte
agli
dèi
,
ce
ne
siamo
tenuti
rigorosamente
lontani
.
Credo
dunque
che
sia
lecito
presentarsi
alla
gara
con
il
morale
molto
più
alto
del
loro
.
23
Abbiamo
inoltre
corpi
più
resistenti
dei
loro
,
al
freddo
,
al
caldo
,
alle
fatiche
.
Abbiamo
anche
uno
spirito
più
risoluto
,
grazie
agli
dèi
.
Loro
più
di
noi
sono
soggetti
alle
ferite
e
alla
morte
,
se
gli
dèi
come
in
passato
ci
concederanno
la
vittoria
.
24
Ma
forse
non
sono
il
solo
a
pensarla
così
.
In
nome
degli
dèi
,
non
aspettiamo
che
siano
altri
a
venire
da
noi
,
a
esortarci
alle
imprese
più
alte
;
al
contrario
cerchiamo
di
essere
noi
i
primi
a
trascinare
loro
sulla
strada
del
valore
.
Dimostratevi
i
migliori
tra
i
locaghi
,
degni
del
comando
ancor
più
degli
strateghi
stessi
.
25
Per
parte
mia
,
se
avete
intenzione
di
spingervi
su
questa
strada
,
sono
pronto
a
seguirvi
;
se
invece
mi
incaricate
di
condurvi
,
non
accamperò
il
pretesto
della
mia
giovane
età
:
credo
di
aver
forze
sufficienti
per
stornare
da
me
i
mali
"
.
26
Queste
le
sue
parole
.
I
capi
,
appena
lo
udirono
,
lo
invitarono
a
guidarli
.
( 700 )
62% GRC
( 432 )
38% GRC - ITA
( 624 )
45% GRC - ITA
( 769 )
55% ITA